A szexuális zaklatás lehet etikai vétség?

A munkavállaló autonómiájának, önrendelkezésének és érvényesülésének védelme a munkajogi jogok gyakorlásakor sajátos jelentéssel bír. Az etikai kérdések szabályozása és kezelése pedig külön fejezet.

Vannak olyan etikai szabályzatok, amelyekben külön fejezetként szerepel az egyenlő bánásmód és diszkrimináció tilalma az emberi méltóság alapelvének tiszteletben tartásával. Külön nevesítik a bizonyos alapon, elidegeníthetetlen tulajdonságokon alapuló megkülönböztetés fajtáit, ill. a szexuális zaklatást, és a mobbing eseteit. Sok példa van arra, hogy az etikai vétségek között, egyfajta erkölcsi szabályként, a munkatársak közötti minimumelvárásként jelennek meg ezek a témák. Ha jól elkülönülnek a különféle sérelmek, potenciális jogsértések, és nem túl általános a megfogalmazás, akkor ez egy hatékony megoldás lehet. Ha azonban az etikai szabályzatban nyoma sincs a fent említett témaköröknek, és mégis ez alapján járnak el, akkor nagy esélye van annak, hogy a panaszkezelés félrecsúszik, a sérelmet elszenvedett fél pedig nem lesz elégedett az eredménnyel, sőt már magával a vizsgálattal sem. Tehát az ügy eszkalálódik, nem marad házon belül.

A néhai Egyenlő Bánásmód Hatóság (ma: Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóság) előtt néhány éve volt egy vizsgálat, amit tanulságos megemlíteni a témában.

A HR-es-ként dolgozó panaszos számára a személyeskedő, magánéletére vonatkozó célozgatások hónapok alatt a munkahelyi légkör velejáróivá váltak; azonban a kollegiális viszony határának elfogadhatatlan mértékű átlépését az jelentette számára, amikor a munkatársa kétszer is konkrétan intim együttlétet indítványozott. Mindkét eset az iroda konyhájában történt, a reggeli órákban. Az első alkalommal a zaklató közös esti mozizásról és másnapi közös ébredésről beszélt; a második alkalommal – egy férfi kollega jelenlétében – a reggeli szexuális együttlétek előnyeit taglalta, magát pedig lehetséges partnerként ajánlotta. Rendszeresek voltak a nő külsejére, megjelenésére tett megjegyzései is. Az egyik védett tanú szerint a zaklató többször is, többek jelenlétében mondta azt a kérelmezőnek, hogy kielégítetlennek gondolja. A férfi egyébiránt más női munkatársai nevét rendre kicsinyítő képzővel látta el, becéző formulákkal szólította meg őket. A panaszos kérelmére a cégen belül etikai vizsgálat indult, azonban valódi sérelmeiről a hangsúly hamar átbillent. A vizsgálatban résztvevők igyekeztek a sérelmezett magatartás szexuális természetét figyelmen kívül hagyni. Egyfajta helytelen, inadekvát vezetői hozzáállást állapítottak meg, mindenféle utalás nélkül a nemi/gender vonatkozásokra, a szexuális tartalomra.

Amit a munkáltatónak tudnia kell kezelni

Fontos kiemelni, hogy az Ebktv. személyi hatályánál fogva a hatóság zaklatásos kérelem esetén nem a zaklatással bepanaszolt személyt, hanem annak munkáltatóját vonja eljárás alá; vagyis azt, aki felelősséggel tartozik alkalmazottai munkaviszonnyal összefüggő magatartásáért, valamint a munkahelyi légkörért. A munkáltatónak tudnia kell kezelni az általa vezetett munkahelyen a zaklatásra vonatkozó panaszokat is, ebbe az is beletartozik, hogy a zaklató személlyel szemben milyen lépések történnek, azaz mi lesz a szankció, és az is, hogyan kommunikálják az esetet a többiek felé, mit tesznek azért, hogy a közösség ’lelki békéje’ helyreálljon. Ezekre a szerepre kevesen vannak felkészülve. Az ilyen típusú vizsgálatokra hasonlóképpen.

A fenti esetben sem tudták az etikai bizottság tagjai, hogy mit kérdezzenek, hogyan kérdezzenek, nem értették a panaszt, nem voltak felkészülve arra, hogy egy ilyen „magán” jellegű, “intim” témához nyúljanak. Az ügyvezetőben még az is felmerült saját bevallása szerint, hogy büntetőjogi kategóriával állnak –e vajon szemben. A tanúkhoz intézett kérdések irányítottak, manipulatívak voltak, a szexuális vonalat mintegy kiradírozva, egy könnyebben kezelhető (és talán ismerősebb) mederbe terelgetve az ügyet. A kérelmet tulajdonképpen harassment-ről bullying-ra változtatták önkényesen. Rengeteg hibát vétettek, akarva, akaratlanul. A panaszos mindezt részrehajlónak, szakmaiatlannak, végső soron pedig igazságtalannak élte meg, ezért keresett olyan külső jogi utat, ami erkölcsi elégtételt szolgáltathatott számára; azaz volt esélye, hogy kimondják a jogsértést vele szemben éspedig pontosan azon körülmények és tények tükrében, amiket ő bepanaszolt. A hatóság ki is mondta, ezen felül egymilliós bírság kiszabására is sor került.

Nyilvánvalóan nem egyszerű egy fair és átlátható belső céges vizsgálatot levezényelni. Sőt! A szándék kell, hogy meglegyen, hogy minden fél számára kielégítő, megnyugtató lezárás szülessen, ennek érdekében szakértőhöz fordulni. A struccpolitika, bagatellizálás tévút. Átnevezéssel, átkeretezéssel, tudomásul nem vétellel, hárítással, hibáztatással át lehet minősíteni a szexuális zaklatásos panaszokat egyfajta általános sérelemmé, de nem előremutató. A megértéshez és kezeléshez nem árt a nemek közötti viszonyokkal, és ebben a szexualitás szerepével is tisztában lenni, ami elérhető tudás.

Szakértő: dr. Sebestyén Andrea, PhD, zaklatasmentes.hu

#munkajog #zaklatas #diszkriminacio #szankcio #etika

Forrás: https://munkaeropiac.eu